A burnout, avagy magyarul kiégés alapvetően a munkához, a munkahelyhez kapcsolható, ott létrejött állapot. Mára azonban olyan mértékben sokasodnak azonban ezek az esetek, hogy a közeljövő egyik legnagyobb társadalmi veszélyének tekinthetjük. 

Főbb tüneteit a legtöbben ismerjük: kimerültség érzése, fokozott mentális távolságtartás a munkától, a munkával kapcsolatos negatív érzések vagy cinizmus, s csökkent szakmai hatékonyság

Több országban végzett felmérések eredményei alapján a munkaképes korú népesség 25-35 százaléka mér elindult a szindróma felé vezető úton. Míg korábban kifejezetten „menedzserbetegségnek" tartották és a 40 év felettiek problémájának gondolták, ma már a szervezeti struktúra minden szintjén jelen van és a fiatalabbakat, akár a huszonéveseket is eléri. A felmérések alapján például a high tech cégek munkatársainak akár a felét is érintheti. Fontos, hogy nem csak a versenyszférában van jelen, a köz- és civil szféra munkavállalóit is érinti.

Nem csak az állandósuló negatív stressz eredménye lehet, hanem paradox módon akkor is létrejöhet, ha valaki saját elhatározásából, szenvedélyesen pörög a munkájában, fokozottan és folyamatosan hajt valamilyen szervezeti, vagy személyes vízió eléréséért. Mindkét esetben ördögi körbe kerül a munkavállaló és nem tud leállni.

Jogosan merül fel a kérdés: mi lehet a kiút ebből a helyzetből? Nos, az egyéni támogatás, például wellbeing programok, stressztréningek vagy épp munkahelyi jóga mellett a vállalatnak érdemes magába néznie, mennyire lehet érintett a munkatársai kiégésében, számba venni mi az, amit már most tesz a megelőzésért és azok hogyan működnek. 

A legtöbb ilyen program az egyén fizikai, szellemi és érzelmi „ügyeire” fókuszál és kevésbé a szervezeti hatások csökkentésére, pedig ezek is fontosak lehetnek. Elég, ha a különböző szerepek tisztázatlanságát, a jól látható célok hiányát, a nem korrekt bánásmód vagy a közvetlen vezetői támogatás elmaradását említjük. Érdemes tehát komplexen megközelíteni a kérdést.